:Chapter 3:.

Sziasztok! Nem mondhatom el magamról, hogy 'időm mint a tenger', mert nem igaz. Sok dolgom/programom van mostanság és semmit visszajelzést nem kaptam hogy jó-e az amit írok. Hát nem tudom mi lesz.. Vagyis de; Alexis írt nekem egy kommentet, ami nagyon jól eset, köszönöm! Ezt a részt csak miattad írtam!:) Jó olvasást!
Puszi, Wiwii.xoxo

.:Bella szemszöge:.

Sokszor úgy jövök haza, hogy berobbanok az ajtón, a nappalit veszem célba és mesélnék. Mesélnék anyának, megkérdezném az ő véleményét arról a ruháról amit vettem, kérném a tanácsát hogy mikor mit vegyek fel. El gondolom, hogy mit fogok mondani neki, de minden egyes alkalommal ugyanúgy fáj a csalódás, mert Ő nincs itt. Talán némileg csökkent az az üresség ami bennem van, de nem múlt el, soha nem is fog..

-Harry! Gyere már, elkésünk!- röhögtem, közben az ajtón próbáltam kituszkolni az új göndör barátomat.
-Megyek, megyek!- szólt vissza majd visszalépett a házba és megigazította a haját.
-Úristen! Te rosszabb vagy mint én!- megfogtam a csuklóját és magammal rántottam.
Bevágtuk magunkat a kocsiba, Hazza gondosan kiállt, majd elindultunk a pláza felé, ahol már vártak a többiek. Pár perc múlva már a Liammel és Louval álltam az épület előtt és Zaynt kerestük.
-Biztosan nem tud megszabadulni a tükörképétől.- nevetett Harold.
-Persze, mert te simán elmentél a tükör előtt.. háromszor!- nyomtam meg az utolsó szót.
-Jó na! Ezek a göndör tincsek nem állnak be maguktól.- magyarázkodott.
Miután Zaynie is megérkezett feltűnés nélkül sikerült eljutnunk a moziiig, megvettem a jegyeket, ezután popcornt, nachost és üdítőt is beszereztünk.
-De én nem kértem rá paprikát!- nyavalygott Lou.
-Ez egy kis plusz, örülj neki, kedvel az eladó.- kacsintottam rá.
-Inkább vegyél még egy kólát!- jelentette ki.
Megforgattam a szemem majd eleget tettem a kérésének, alig birtuk megfogni a sok kaját, a moziszékek között szlalomozva majdnem elestem. Szerencsére visszatért az egyensúlyom így nem borítottam a popcornt Li arcába. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk hogy kezdődjön a film, Liam és Hazza között ültem.
Ritka unalmas volt az egész, valami nyálas vígjátékot néztünk, vagyis a többiek néztek mert én Göndörkével szórakoztam. Egymás szájába dobáltuk a popcornt vagy épp beszélgettünk. Olyan vicces volt, mert folyamatosan lepisszegtek minket, vagy azért szidtak hogy fejentaláltuk őket kukoricával. Ha jól láttam Leyumnek nem tetszett a viselkedésem, ezt többször is a tudtomra adta egy egy rosszalló nézéssel vagy fejrázással.

-Ez mi volt? Egész nap átnéztél rajtam!- mondta ingerülten a barátom mikor a házunk elé értünk.
-Mi lett volna? Hát jól éreztem magam!- mosolyogtam.
-Hát vettem észre. Figyelj, nem tudom mi van veled, tényleg mindenben segítek amiben csak tudok, de meg változtál. A régi önmagad ellentéte lettél és ez nem áll jól, én nem ebbe a lányba szerettem bele..
-Ezt mégis hogy értsem?
-Ahogy akarod. De ha ilyen maradsz nem hiszem hogy hosszú lesz ez a kapcsolat!
-Tudod mit? Megkönnyítem a döntésed! Ha nem tudsz ilyennek elfogadni akkor vége, nekem ilyen kapcsolatra nincs szükségem! Férre ismertelek!- beviharzottam a házba majd becsaptam az ajtót.

Nem sírtam, azóta nem. Szakítottunk, na és? Nem érdekelt, persze azért fájt hogy így vélekedik rólam de nem érdekelt, ott abban a pillanatba nem leszartam. Csak feküdtem az ágyamon, hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és leszedtem az összes képet amit találtam, leszedtem a kislányos, bályos díszeket.

-Hétalvó ki az ágyból!- ébresztett fel egy hang.
-Na gyerünk már!- szólt mégegyszer valaki, mire én megfordultam.
-Harry!
-Szia!- köszönt.
-Jó reggelt!- vigyorogtam.
-Mit keresel itt reggel kilenckor?- érdeklődtem.
-Ja csak úgy átjöttem, nem gondoltam hogy még alszol.
Bementem a fürdőszobába, kicsit rendbetettem magam, felöltöztem majd beállítottam a szobámba.
-Fessük le a falat lilára.- szólaltam meg.
-Micsoda?- lepődött meg Hazza.
-Jól hallottad. Olyan unalmas már ez a rózsaszin! Hánynom kell tőle! Segítesz?- néztem rá nagy szemekkel.
-Naná! Irány a festék bolt!- kacsintott.
Kocsival elfurikáztunk a közeli festékboltba majd kiválosztottuk a megfelelő színt, elég nehéz volt mert jópár árnyalatot megnéztünk. Vettünk ecseteket meg fóliát is, mert valamivel le kel takarni a bútorokat.
-Nézd! Vegyünk festékszórót! Írunk valamit az ágyam felé feketével, jó lesz úgy ugye?- lelkendeztem.
-Te jó ég, mire vállalkoztam!- röhögött Harry.
Letakartuk az összes szekrényt, beleöntöttük a festéket egy nagy tálba, majd neki kezdtünk, eléggé viccesek lehettünk, mivel Göndörkére ráadtam apa egyik pólóját én pedig egy batikolt pólóba festettem. Jól elszórakoztunk közbe, elmondtam neki hogy tegnap szakítottam Liammel, vagyis nem tudom ki szakított kivel, végülis mindegy, a lényeg ugyanaz. Jobban meglepődött mint gondoltam, nem feszegette a témát, biztos azthitte nem akarok beszélni róla. Az ő nőügyei is szóba kerültek mesélt pár csajos sztorit, őszintén majdnem magamat festettem össze, annyira röhögtem. Na jó, nem csak majdnem, az egyik tincsemet sikerült szőkéről lilára változtatni.
A végeredmény rohadtul jó lett, ötre végeztünk is, visszatoltuk a szekrényemet és az ágyamat is, a szöveget is felvesztettük a falra, azt lett rá írva hogy 'I can't change', Haz nagyon szépen tud írni, ezen én is meglepődtem.
-Köszönöm hogy segítettél, hihetetelnül tetszik!
-Nincs mit, tényleg. Jó móka volt.-vigyorgott.
Bedőltünk az ágyba és kipihentünk a fáradalmainkat, rendeltem pizzát és eldöntöttük hogy megnézünk egy filmet. Eddig is biztos voltam benne hogy egy idióta, de a mai hülyeségei után.. annyira jó volt vele ez a nap, bármikot megismételném.
-Hát akkor szia!- köszönt el.
-Ne menj még!- kértem.
-Miért?
-Ezért.- megfogtam a nyakát, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.-De ha még most is menni szeretnél akkor...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert lesmárolt és lassan az újonnan festett szobámba kötöttünk ki, megint.

.:Chapter 2:.

Sziasztok! Szóval; itt a második fejezet, még mindig nem kaptam visszajelzést hogy mégis van e értelme annak, hogy én írkálok. Szeretnélek titeket megkérni arra, hogy ha elolvasod és nem hánysz tőle és szívesen olvasnád a következő részt, akkor tetszikeld, de építő kritikát vagy akármilyen kritikát elfogadok. Nem tetszik nekem ez a rész...:/ Rövid is szar is, nem rossz kezdés..:|  Jó olvasást!
Puszi, Wiwii.x

...:Bella szemszöge:.

Fájdalmam csak erősítette bennem a tudatot, hogy már nem jön vissza.Kész, vége, ennyi volt. Nem jutottam szóhoz, napokig csak feküdtem és zokogtam., nem ettem, inni is alig ittam, nem voltam életképes, úgy éreztem hogy Anya elvitt egy kis darabot belőlem, ami nélkül nem tudok létezni.
Hat nap telt el..ma van a temetés, ott kell lennem, nem tehetem meg hogy kihagyom. Hosszú idő után, kikászálódtam az ágyból, elvánszorogtam a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe, nem kellett volna. Szemem vörös volt a sok sírástól, hajam borzalmas volt, a konty amit este szerencsétlenkedtem félig szétjött, fal fehér voltam, sápadt. Élénk barna szemeim, halványak voltak, nyitvatartásuk sok energiát vett igénybe, mivel minden percben elhagyta jó néhány könnycsepp. Leöltöztem majd megnyitottam a csapot és a zuhany alá álltam, kimostam a hajam és lezuhanyoztam. Két törölközőt vettem elő, egyiket a fejemre csavartam a másikat pedig magam köré tekertem, majd újból a tükör elé álltam. Jobban néztem ki egy kicsivel, talán egy fokkal..talán.
Talpig feketébe öltözve lépkedtem le a lépcsőn az előszoba felé, hisz tudtam, mindjárt jön apa is. Elő akartam túrni a táskámból egy zsebkendőt, mikor megláttam Anya parfümjét. Szemeztem vele egy darabig, majd érte nyúltam és magamra fújtam belőle egy kicsit. Becsuktam a szemem, olyan volt, mintha itt lenne mellettem, de mikor kinyitottam csalódnom kellett, újra erőt vett rajtam a zokogás. Térdeim remegni kezdtek, nem tudtam magam tartani, lecsúsztam a fal mellett a padlóra, és az illatszert szorongattam. Újra és újra felmerült bennem az a kérdés hogy; Miért? nem értettem, nem tudtam felfogni hogy ez miért pont velünk történik. Semmi másra nem vágyom csak arra hogy még egyszer utoljára átölelhessem, érezzem a szeretetét. De ez csak álom marad... ez már soha nem fog megtörténni.
Ott álltam a sírja előtt, már szinte mindenki elment, négy ember állt ott előttünk épp részvétüket nyilvánították, én pedig szorongattam a kabátom szélét és azt kívántam hogy legyen már vége. Nem bírtam tovább már szívem szerint ordítottam volna hogy húzzanak innen, mert kettesbe szeretnék lenni az anyukámmal.
Ültem a padon és a sok sok virágot néztem amik a sírkövet takarják és csak arra gondoltam hogy mi lesz így, ki fog tanácsot adni..
Fél óra üldögélés után arra lettem figyelmes, hogy valaki leült mellém, Liam volt az. Az egész temetés alatt a háttérbe szorult, nem jött közel de sokszor találkozott a tekintetünk, láttam rajta hogy együttérez velem és ha tudna, segítene. Ezt nekem kel tisztázni magamba feldolgozni a történéseket, mert ez elég nagy trauma mindenki számára. Apa magát hibáztatja hogy neki kellett volna meghalnia Anya helyett...hallottam amikor Maxnak mondta. Pokoli érzés volt ezt hallani..

A temetés óta nem tudok mit csinálni ezzel a furcsa érzéssel, talán kezdem feldolgozni a dolgokat, lehet hogy csak megzakkantam. Tizenegy nap telt el, úgy érzem már nem vagyok olyan depressziós mint voltam, a barátaim sokat segítenek elterelik a figyelmemet,t Liam szinte mindig velem van, el se akar menni, nem mintha én szívesen engedném el. Harry is sokszor meglátogatott, úgymond váltogatták egymást Liammel, nagyon jóba lettünk egy és fél év alatt nem voltunk olyan jó viszonyba mint most.
De mégis éreztem magamon a változást, nem voltam olyan kedves és közvetlen az emberekkel mint régen, nem tudtam mi történik velem. Erősebbnek éreztem magam mint eddig határozottabban álltam hozzá a dolgokhoz. Egy érzés zavart a legjobban, Harry jobban vonzott, mint Liam vele más lehettem, egy olyan lány aki szabad és már nem gyámoltalan nincs szüksége arra, hogy valaki megvédje.
Hazzával újra éltem, visszajött az az életkedvem amit már egy ideje nem éreztem.