:Chapter 3:.

Sziasztok! Nem mondhatom el magamról, hogy 'időm mint a tenger', mert nem igaz. Sok dolgom/programom van mostanság és semmit visszajelzést nem kaptam hogy jó-e az amit írok. Hát nem tudom mi lesz.. Vagyis de; Alexis írt nekem egy kommentet, ami nagyon jól eset, köszönöm! Ezt a részt csak miattad írtam!:) Jó olvasást!
Puszi, Wiwii.xoxo

.:Bella szemszöge:.

Sokszor úgy jövök haza, hogy berobbanok az ajtón, a nappalit veszem célba és mesélnék. Mesélnék anyának, megkérdezném az ő véleményét arról a ruháról amit vettem, kérném a tanácsát hogy mikor mit vegyek fel. El gondolom, hogy mit fogok mondani neki, de minden egyes alkalommal ugyanúgy fáj a csalódás, mert Ő nincs itt. Talán némileg csökkent az az üresség ami bennem van, de nem múlt el, soha nem is fog..

-Harry! Gyere már, elkésünk!- röhögtem, közben az ajtón próbáltam kituszkolni az új göndör barátomat.
-Megyek, megyek!- szólt vissza majd visszalépett a házba és megigazította a haját.
-Úristen! Te rosszabb vagy mint én!- megfogtam a csuklóját és magammal rántottam.
Bevágtuk magunkat a kocsiba, Hazza gondosan kiállt, majd elindultunk a pláza felé, ahol már vártak a többiek. Pár perc múlva már a Liammel és Louval álltam az épület előtt és Zaynt kerestük.
-Biztosan nem tud megszabadulni a tükörképétől.- nevetett Harold.
-Persze, mert te simán elmentél a tükör előtt.. háromszor!- nyomtam meg az utolsó szót.
-Jó na! Ezek a göndör tincsek nem állnak be maguktól.- magyarázkodott.
Miután Zaynie is megérkezett feltűnés nélkül sikerült eljutnunk a moziiig, megvettem a jegyeket, ezután popcornt, nachost és üdítőt is beszereztünk.
-De én nem kértem rá paprikát!- nyavalygott Lou.
-Ez egy kis plusz, örülj neki, kedvel az eladó.- kacsintottam rá.
-Inkább vegyél még egy kólát!- jelentette ki.
Megforgattam a szemem majd eleget tettem a kérésének, alig birtuk megfogni a sok kaját, a moziszékek között szlalomozva majdnem elestem. Szerencsére visszatért az egyensúlyom így nem borítottam a popcornt Li arcába. Elfoglaltuk a helyünket és vártuk hogy kezdődjön a film, Liam és Hazza között ültem.
Ritka unalmas volt az egész, valami nyálas vígjátékot néztünk, vagyis a többiek néztek mert én Göndörkével szórakoztam. Egymás szájába dobáltuk a popcornt vagy épp beszélgettünk. Olyan vicces volt, mert folyamatosan lepisszegtek minket, vagy azért szidtak hogy fejentaláltuk őket kukoricával. Ha jól láttam Leyumnek nem tetszett a viselkedésem, ezt többször is a tudtomra adta egy egy rosszalló nézéssel vagy fejrázással.

-Ez mi volt? Egész nap átnéztél rajtam!- mondta ingerülten a barátom mikor a házunk elé értünk.
-Mi lett volna? Hát jól éreztem magam!- mosolyogtam.
-Hát vettem észre. Figyelj, nem tudom mi van veled, tényleg mindenben segítek amiben csak tudok, de meg változtál. A régi önmagad ellentéte lettél és ez nem áll jól, én nem ebbe a lányba szerettem bele..
-Ezt mégis hogy értsem?
-Ahogy akarod. De ha ilyen maradsz nem hiszem hogy hosszú lesz ez a kapcsolat!
-Tudod mit? Megkönnyítem a döntésed! Ha nem tudsz ilyennek elfogadni akkor vége, nekem ilyen kapcsolatra nincs szükségem! Férre ismertelek!- beviharzottam a házba majd becsaptam az ajtót.

Nem sírtam, azóta nem. Szakítottunk, na és? Nem érdekelt, persze azért fájt hogy így vélekedik rólam de nem érdekelt, ott abban a pillanatba nem leszartam. Csak feküdtem az ágyamon, hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam és leszedtem az összes képet amit találtam, leszedtem a kislányos, bályos díszeket.

-Hétalvó ki az ágyból!- ébresztett fel egy hang.
-Na gyerünk már!- szólt mégegyszer valaki, mire én megfordultam.
-Harry!
-Szia!- köszönt.
-Jó reggelt!- vigyorogtam.
-Mit keresel itt reggel kilenckor?- érdeklődtem.
-Ja csak úgy átjöttem, nem gondoltam hogy még alszol.
Bementem a fürdőszobába, kicsit rendbetettem magam, felöltöztem majd beállítottam a szobámba.
-Fessük le a falat lilára.- szólaltam meg.
-Micsoda?- lepődött meg Hazza.
-Jól hallottad. Olyan unalmas már ez a rózsaszin! Hánynom kell tőle! Segítesz?- néztem rá nagy szemekkel.
-Naná! Irány a festék bolt!- kacsintott.
Kocsival elfurikáztunk a közeli festékboltba majd kiválosztottuk a megfelelő színt, elég nehéz volt mert jópár árnyalatot megnéztünk. Vettünk ecseteket meg fóliát is, mert valamivel le kel takarni a bútorokat.
-Nézd! Vegyünk festékszórót! Írunk valamit az ágyam felé feketével, jó lesz úgy ugye?- lelkendeztem.
-Te jó ég, mire vállalkoztam!- röhögött Harry.
Letakartuk az összes szekrényt, beleöntöttük a festéket egy nagy tálba, majd neki kezdtünk, eléggé viccesek lehettünk, mivel Göndörkére ráadtam apa egyik pólóját én pedig egy batikolt pólóba festettem. Jól elszórakoztunk közbe, elmondtam neki hogy tegnap szakítottam Liammel, vagyis nem tudom ki szakított kivel, végülis mindegy, a lényeg ugyanaz. Jobban meglepődött mint gondoltam, nem feszegette a témát, biztos azthitte nem akarok beszélni róla. Az ő nőügyei is szóba kerültek mesélt pár csajos sztorit, őszintén majdnem magamat festettem össze, annyira röhögtem. Na jó, nem csak majdnem, az egyik tincsemet sikerült szőkéről lilára változtatni.
A végeredmény rohadtul jó lett, ötre végeztünk is, visszatoltuk a szekrényemet és az ágyamat is, a szöveget is felvesztettük a falra, azt lett rá írva hogy 'I can't change', Haz nagyon szépen tud írni, ezen én is meglepődtem.
-Köszönöm hogy segítettél, hihetetelnül tetszik!
-Nincs mit, tényleg. Jó móka volt.-vigyorgott.
Bedőltünk az ágyba és kipihentünk a fáradalmainkat, rendeltem pizzát és eldöntöttük hogy megnézünk egy filmet. Eddig is biztos voltam benne hogy egy idióta, de a mai hülyeségei után.. annyira jó volt vele ez a nap, bármikot megismételném.
-Hát akkor szia!- köszönt el.
-Ne menj még!- kértem.
-Miért?
-Ezért.- megfogtam a nyakát, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.-De ha még most is menni szeretnél akkor...- nem tudtam befejezni a mondatot, mert lesmárolt és lassan az újonnan festett szobámba kötöttünk ki, megint.